A művészi önkifejezés és a közösségi, öröklődő eszköztár formanyelvének ideális elegyítése a divattervezésben különösen fontos, miként az esztétikum és a praktikum összehangolása is. Az előbbivel kapcsolatban gondolhatunk a hagyományos, tehát tágabban értve a „retro”, vagy a „klasszikus”, illetve a paraszti díszítőművészet, esetleg az etnikus szimbolika aktualizálására. Az utóbbi pedig azért fontos téma, mert a közgondolkodásban a tervezők és a művészek munkája sokkal inkább elhelyeződik egy színpadi, kiállítótermi környezetben, mint saját, hétköznapi valóságukban.

A magyar iparművészetnek és divattervezőknek köszönhetően viszont számos lehetőség van arra, hogy ne csak hagyományőrző vagy szubkulturális közösségek „éljék meg”, használják a múltból örökölt esztétikai kifejezési formákat, hanem jóval szélesebb közönség vehesse azokat birtokába. Ennek alapfeltétele megegyezik a folklór egyik legfontosabb jellemzőjével, a közös értelmezési keretek és formanyelv szükségességével.
A folklór egyszerre használ régi elemeket és újításokat, átörökít és közben variál, aktualizál, mert mindig a jelenvalóra, a kortársra, a közösség szempontjából lényegesre reflektál. Valójában a „mában él” akkor is, ha néha nagyon régi elemeket, technikákat használ. Új dolgokat helyez régi keretbe, vagy régi tartalmaknak ad új megjelenési formát. A folklór, miként a művészet, folyamatos átalakulásban van, keresi az újabb és újabb kifejezési lehetőségeket; emellett azonban tovább is örökít, fenntartva a közösségi értelmezés keretét, értékeit. A ruha- és ékszertervezés szempontjából fontos, hogy hagyományozódó formakincs létrehozza a mindenkori jelenbe organikusan illeszkedő változatait. A beszélgetésben a régi és az új összekapcsolódásának egy másik vonatkozása is előkerül, ami az újrahasznosításra, hulladékminimalizálásra – ökotudatos törekvésekre – hívja fel a figyelmet a kortárs ruha- és ékszertervezésben, legyen szó technikákról vagy alapanyagokról.

Erről, valamint az említett kettősségek tágabb társadalmi és kulturális összefüggéseiről beszélget divattervezőkkel, művészekkel és stylistokkal Dr. Tamás Ildikó folklórkutató, kulturális antropológus (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet).

A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött!

 

Szeretettel várunk minden művészet iránt érdeklődőt a Pesti Vigadóba március 2-ától egy hónapon át a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogram 2019−2022. évi ösztöndíjasainak kiállításán és programsorozatán!

Március 2-ától
 70 alkotó és közel 70 program várja az érdeklődőket, minden korosztályból: komolyzenei koncertek, színházi előadások, tematikus kerekasztal beszélgetések, divatbemutató, ifjúsági és gyerekprogramok…